Hogyan készüljünk a központi felvételire? Mennyi idő kell, és mi legyen a terv?

Mennyi idő kell a központi felvételire való felkészüléshez?

Nincs egyetlen jó szám: a legtöbb gyereknek fél év kényelmes, három hónap feszített, egy hónap pedig már célzott hajrá, nem alapozás.

Ezt a kérdést kapjuk a leggyakrabban, és a neten keringő válaszok többsége valami kerek szám, ami történetesen senkire nem igaz. Mert nem az számít, hány hét van hátra, hanem hogy honnan indultok. Két nyolcadikos ugyanazzal a naptárral teljesen máshol tart: az egyiknek a törtekkel van baja, a másiknak csak azzal, hogy a tizedik feladatig sosem jut el.

Érdemes tudni, hogy a központi írásbeli nem tananyagot kér vissza. Az Oktatási Hivatal tájékoztatója ezt maga is kimondja: a feladatsorok az eszköztudást mérik, és sem a feladatok száma, sem a nehézségük nem változik lényegesen évről évre. Ezért működik olyan jól a korábbi évek feladatsorain való gyakorlás — és ezért nem lehet a felvételit úgy „bevágni", ahogy egy történelemdolgozatot szokás. Ez a felkészülési időt is átírja: nem mennyiséget kell tanulni, hanem rutint kell építeni, a rutin pedig időt és ismétlést kér.

Gyakori tévhit, hogy a jó tanulónak elég néhány hét. Pedig a kitűnő bizonyítvány pont azt nem méri, amin a felvételi eldől: a feladattípusok ismeretét és a 45 perces gazdálkodást. Évről évre látjuk, hogy nagyon erős gyerekek veszítenek pontot úgy, hogy közben mindent tudtak — csak épp három feladat üresen maradt a lap alján.

Fél év, három hónap vagy egy hónap: mit lehet elérni?

Fél év alatt a hiányzó alapok is pótolhatók. Három hónap a feladattípusokra és az időbeosztásra elég. Egy hónap alatt vizsgarutin épül, alap nem.

Fél évvel — szeptembertől nagyjából húsz hét — lehet igazán alapozni. Ha a gyerekednél a törtek, az arányosság vagy a szövegértés önmagában bizonytalan, azt nem oldja meg feladatsorok darálása: vissza kell menni a hiányzó lépcsőfokra, és ez hetekbe telik. A másik dolog, amit csak a hosszabb futam ad meg, az ismétlés. Egy feladattípus akkor marad meg igazán, ha a gyerek kétszer-háromszor találkozik vele, és a találkozások között eltelik pár hét. Az agy a második találkozásnál kezd el rá emlékezni, nem az elsőnél. Fél év alatt ez kijön. Decemberi kezdéssel matematikailag nem.

Három hónappal — novemberi kezdéssel — a legfontosabb döntés nem az, hogy mit tanultok, hanem hogy mit nem. Először a fenti diagnózis, aztán kizárólag azok a feladattípusok, amelyek minden évben visszatérnek: matekból a szöveges, a logikai és a geometriai feladatok, magyarból a helyesírás és a szövegalkotás. A ritka, egzotikus feladatokra ebben a szakaszban kár időt szánni — a pont ugyanannyit ér, bárhonnan jön. A fogalmazás viszont külön ügy: az nem tudás, hanem szokás, és a szokás építéséhez hetek kellenek, nem hétvégék. Ha valamit november elején érdemes azonnal elkezdeni, az a heti egy fogalmazás.

Egy hónappal nem lesz más gyerek a gyerekedből — de ez nem is kell. Egy hónap alatt egy nyolcadikos hat-nyolc teljes feladatsort meg tud írni időre, és a második-harmadik után látványosan megváltozik, ahogy a feladatlap fölött viselkedik. Mert a hajrában szerzett pontok többsége nem új tudásból jön: onnan jön, hogy nem marad üresen feladat — a leírt gondolatmenet részpontot érhet —, hogy a gyerek nem ragad be a harmadik feladatnál, hogy elolvassa, pontosan mit kérdeznek, és hogy marad öt perce átnézni a lapot. Ez négy szokás, és négy hét alatt megtanulható. Ha nálatok ebben a szakaszban jár a felkészülés, a Felvételi Bombázó pontosan erre az időszakra készült.

Heti hány órát tanuljon a gyerek?

Fél éves felkészülésnél heti két-három óra, három hónaposnál három-négy, egy hónaposnál öt-hat óra a reális — mindig több részletre bontva.

A számoknál viszont fontosabb az elosztás. Napi húsz perc többet ér, mint vasárnap délután három óra egyben — ugyanaz a heti mennyiség, de az egyik megmarad, a másik elpárolog. A gyakorlatban két hétköznapi, 40 perces blokk és egy hosszabb hétvégi ülés működik a legjobban. A 40 perc nem véletlen szám: nagyjából ennyi az, ameddig egy tíz-tizennégy éves tényleg dolgozik, és nem csak ül a füzet fölött, miközben jár az agya valahol máshol.

És van felső határ is: heti hat óra fölött egy tizenhárom évesnél már nem a pontszám nő, hanem a családi feszültség.

Ha nálatok jobban működik egy külső keret, mint az otthoni önfegyelem, a hosszú távú előkészítőink pontosan erre a húsz hétre épülnek: szeptembertől heti egy alkalom, két 55 perces óra magyarból és matekból, a két valósághű próbavizsgával együtt. A lényeg viszont nem az, hogy nálunk csináljátok. Hanem hogy legyen valami, ami hétről hétre kikényszeríti a leülést.

Havi ütemterv: mi legyen szeptembertől januárig?

Szeptember a helyzetfelmérésé és a rutiné, október–november a feladattípusoké, december a valósághű próbavizsgáé, január az ismétlésé — új anyag nélkül.

Szeptember: a helyzetfelmérés hónapja

A korábbi évek feladatsorai 2001-ig visszamenőleg fent vannak az Oktatási Hivatal honlapján, javítókulccsal együtt — ez a felkészülés legolcsóbb és legjobb alapanyaga. Az első mérés célja egy térkép, nem egy ítélet: ne a pontszámról szóljon a beszélgetés utána. Melyik feladattípusnál akadt el? Hol fogyott ki az időből? Mit hagyott üresen? Ezek a válaszok szabják meg, mivel telik majd az október.

Szeptember a rutin hónapja is. Kerüljön be a heti menetrendbe két fix idősáv, konkrét napon, konkrét órában, a naptárba beírva. A „majd ha lesz rá idő" nálunk még soha nem lett idő.

És egy szál, ami szintén szeptemberben indul: az iskolaválasztás. A nyílt napok ősszel sűrűsödnek, az iskolák felvételi tájékoztatóit pedig — az előző évek rendje alapján, várhatóan október 20. körül — teszik közzé a saját honlapjukon. Ebből derül ki, hogy az adott tanulmányi terület egyáltalán kéri-e a központi írásbelit, és hogyan számol pontot.

Október és november: feladattípusok és a két őszi határidő

Ez a felkészülés húsa. Magyarból a szövegértés, a helyesírás, a nyelvhasználati feladatok és a fogalmazás négy külön műfaj, mindegyik más izmot mozgat — ezekről a magyar feladattípusok cikkünkben írunk részletesen. Matekból a szöveges feladat, a geometria, a sorozatok és a logikai feladatok adják a gerincet, ezeket a matek feladattípusoknál szedtük szét.

Kéthetente egy típus. Ennyi. Aki mindig teljes feladatsort old meg, az a gyenge pontjait ugyanannyit gyakorolja, mint az erősségeit — ami pont fordítva volna hasznos.

Egy konkrét dolog, amit érdemes már októberben bevezetni: tegyétek le a számológépet. A matematika írásbelin kizárólag vonalzó, körző és szögmérő használható, számológép nem. Aki csak januárban szokik le róla, az a vizsgán a fejszámoláson veszít perceket — pedig azok a percek a végén az utolsó feladatból hiányoznak majd. Ehhez tartozik egy apróság, amit a matektanáraink minden ősszel újra megélnek: körzőt és szögmérőt sok gyerek utoljára ötödikben fogott a kezében. Ez októberben tíz perc alatt orvosolható. Január közepén viszont már ott ül a listán, ahol nem kellene.

A naptárba két dátum kívánkozik. A tervezet szerint november 16-ig teszi közzé az Oktatási Hivatal, mely iskolák szerveznek központi írásbelit, a jelentkezési határidő pedig várhatóan december 1. Ezt a jelentkezést közvetlenül a választott vizsgaszervező iskolába kell beadni — a részleteket a jelentkezésről szóló cikkünkben szedtük össze. A két lap külön él: az egyik a vizsgára szól decemberben, a másik a középiskolákra februárban. Aki csak az egyiket adja be, az a másikból marad ki.

December: mikor írjon valósághű próbavizsgát?

A próbavizsga nem attól próbavizsga, hogy a gyerek megír egy feladatsort a konyhaasztalnál. Attól, hogy a körülmények idegenek: más épület, ismeretlen tanár, néma terem, kék toll, szombat délelőtt 10 óra. A tudás januárra megvan. A helyzet az, ami új.

Én magam rettenetesen izgulós gyerek voltam — dolgozat, felelés, felvételi, mindegy volt —, és pontosan tudom, hogy ezen nem a plusz tudás segít, hanem az, hogy a helyzet már ne legyen ismeretlen. Nálunk ezért van a kurzus alatt két külön hétvégén, valós körülmények között szervezett próbavizsga: idegen intézményben, ismeretlen felügyelőtanárral, pontosan a vizsga időpontjában. Nem a plusz feladatsor a lényeg, hanem hogy a szokatlan környezet és az ingerek ne januárban érjék először a gyereket.

Ha otthon szervezitek, az is működik: kérjetek meg egy rokont vagy egy másik szülőt, hogy ő legyen a „felügyelő", a telefon menjen ki a szobából, és a 15 perces szünetet is tartsátok be percre pontosan.

A karácsonyi szünet külön kérdés, és két véglet van, mindkettő rossz: a teljes leállás és a napi négyórás hajtás. A jó megoldás unalmas — heti két rövid alkalom, a szünet első és utolsó két napja pedig legyen tiszta szabadság.

Január: az utolsó hetek

Januárban új anyagot kezdeni kontraproduktív. Egy ismeretlen feladattípus három héttel a vizsga előtt nem magabiztosságot ad, hanem egy friss élményt arról, hogy „ezt sem tudom". Ennél rosszabb ajándékot nehéz adni egy nyolcadikosnak januárban.

Amit viszont érdemes: elővenni a szeptember óta elrontott feladatokat. Ha volt hibanapló — egy sima füzet, amibe minden elrontott feladat típusa bekerült —, most fizeti vissza az árát. Ha nem volt, akkor is meg lehet keresni a régi feladatsorokban a piros jeleket, és pontosan azokat megoldani újra.

A másik januári munka a ritmus. A vizsga a tervezet szerint szombat délelőtt 10-kor kezdődik. Aki hónapokon át tízig alszik hétvégenként, annak a szervezete nem ott lesz csúcson, ahol kellene. Két-három szombat elég ahhoz, hogy a nyolc órai kelés ne legyen sokk.

Az utolsó két nap pedig már nem a tanulásé. Csomagolás, alvás, egy nyugodt péntek este. Hogy mi kerüljön a táskába és hogyan zajlik maga a vizsganap, arról az írásbeli napjáról szóló cikkünkben írtunk.

Mikor van már késő elkezdeni a felkészülést?

A tanulásra gyakorlatilag sosem késő. A jelentkezésre viszont igen: a tervezet szerint 2026. december 1. után már nem lehet vizsgára jelentkezni.

Ez a cikk legfontosabb bekezdése, és nem a tanulásról szól. Tanulni két héttel a vizsga előtt is érdemes — ennyi idő alatt is meg lehet tanulni, hogy nem hagyunk üresen feladatot. Van viszont egy határidő, ami tényleg visszafordíthatatlan: a központi írásbelire az előző évek rendje és a rendelettervezet szerint 2026. december 1-ig kell jelentkezni, közvetlenül annál az iskolánál, ahol a gyerek a vizsgát írni fogja. Aki ezt lekési, az 2027. január 23-án hiába jelenne meg. A teljes menetrendet a dátumokról szóló cikkünkben tartjuk karban.

Van egy másik értelemben vett „késő" is, amiről ritkábban esik szó: az utolsó tíz napban új témába kezdeni. Nem azért rossz, mert nem fér bele, hanem mert az „ezt sem tudom" felfedezése pont a magabiztosságot csökkenti, három nappal a vizsga előtt.

Mit ne csináljatok a felkészülés alatt?

Ne kezdjetek új anyagot januárban, ne oldjatok meg feladatsort átbeszélés nélkül, és ne a pontszám legyen az első kérdés minden gyakorlás után.

Gyakori tévhit, hogy a felkészülés lényege a minél több megoldott feladatsor. Az Oktatási Hivatal maga írja le, hogy a felkészült diákot sem a feladatok számában, sem a nehézségükben nem érheti meglepetés — vagyis a huszadik megoldott feladatsor önmagában semmivel nem tud többet, mint a tizedik. Az érték a javításban van: átnézni, hol csúszott el a gondolat, és megérteni, miért.

A másik gyakori hiba szülői oldalon van, és sokkal fájóbb: a napi pontszám-kérdés. „Na, mennyi lett?" Ez pár hét alatt megtanítja a gyereknek, hogy a gyakorlás is egy vizsga, amit otthon is meg lehet bukni. Sokkal jobb kérdés: „melyik volt a legnehezebb feladat?"

Végül egy apróság, ami sokat számít: ne hasonlítsátok a gyereket az osztálytársaihoz. A központi írásbeli nem az osztály belső rangsora ellen megy, hanem egy országos mezőnyben dől el — azoknál az iskoláknál, amelyek egyáltalán kérik, a felvételi pontszám legalább felét ez az egy szombat délelőtt adja. Az összehasonlítgatásból viszont soha nem lett még egy pont sem.

Gyakori kérdések

Elég három hónap a központi felvételire?

A legtöbb gyereknek igen, ha a három hónap a feladattípusokról és az időbeosztásról szól. Ha viszont az alapokkal — törtekkel, arányossággal, szövegértéssel — is gond van, három hónap mindkettőre kevés. Ilyenkor érdemes szűkíteni: kevesebb témát, de alaposabban, és mellette teljes feladatsorokat időre.

Novemberben kezdtünk el foglalkozni a felvételivel. Késő van?

Nem, de szűkebb a mozgástér. Nyolc-tíz hét alatt is sokat lehet fejlődni, ha a gyakorlás célzott: előbb egy felmérő feladatsor, aztán kizárólag a leggyengébb két-három feladattípus. Ilyenkor nem az új anyagok hajszolása hozza a pontokat, hanem a meglévő tudás biztossá tétele.

Elég heti egy alkalom a felkészüléshez?

Sok családnál igen, ha az az egy alkalom tényleg rendszeres, és van mellette rövid otthoni gyakorlás. Egy hosszabb, strukturált foglalkozás plusz két rövid otthoni blokk általában többet ad, mint három szétszórt, félbehagyott ülés. A rendszeresség számít, nem az összóraszám — decemberben viszont érdemes egy fokozattal rátenni.

Hány próbavizsgát írjon a gyerek?

Kettő-három elég. Egy a felkészülés elején, felmérőként, majd egy-kettő decemberben, valósághű körülmények között: időre, teljes feladatsorral, lehetőleg idegen helyszínen és ismeretlen felügyelővel. Ennél több próbavizsga már nem tanít semmi újat, csak fárasztja a gyereket. Sokkal többet ér, ha a megírt feladatsorokat utána alaposan átbeszélitek.

Mennyi idő kell a 4. és 6. osztályosoknak?

Ugyanaz az elv, más adagolásban. A kisebbeknél napi 15–20 perc az a mennyiség, amiből még haszon van, cserébe hosszabb futamidő kell: náluk a szeptemberi kezdés nem luxus. Egy negyedikesnél a legnagyobb nyereség sokszor nem is a tudás, hanem hogy megszokja a feladatlap formátumát.

Mennyit tanuljon a téli szünetben?

Heti két rövid alkalom bőven elég. A szünet első és utolsó két napja maradjon szabad, a köztes időben pedig inkább ismétlés legyen, mint új anyag. A cél az, hogy januárban ne nulláról induljon vissza a rutin — nem az, hogy a szünet is tanulással teljen.

Tényleg érdemes régi feladatsorokat gyakorolni?

Igen, ez a felkészülés gerince. Az Oktatási Hivatal 2001-ig visszamenőleg közzéteszi a feladatsorokat és a hivatalos javítókulcsokat, és maga is ajánlja őket gyakorlásra: a feladattípusok aránya és nehézsége nem változik lényegesen évről évre. Otthon, időre mérve, a hivatalos kulccsal javítva érdemes megcsinálni őket, nem pedig ötletszerűen kiszemezgetve a feladatokat.