Mennyi idő alatt lehet felkészülni a központi felvételire?

Mennyi idő kell a központi felvételire való felkészüléshez?

Nincs egyetlen jó szám: a legtöbb gyereknek fél év kényelmes, három hónap feszített, egy hónap pedig már célzott hajrá, nem alapozás.

Ezt a kérdést kapjuk a leggyakrabban, és a neten keringő válaszok többsége valami kerek szám, ami történetesen senkire nem igaz. Mert nem az számít, hány hét van hátra, hanem hogy honnan indultok. Két nyolcadikos ugyanazzal a naptárral teljesen máshol tart: az egyiknek a törtekkel van baja, a másiknak csak azzal, hogy a tizedik feladatig sosem jut el 45 perc alatt.

Érdemes tudni, hogy a központi írásbeli nem lexikális tudást kér vissza. Az Oktatási Hivatal tájékoztatója ezt maga is kimondja: a feladatsorok az eszköztudást mérik, és sem a feladatok száma, sem a nehézségük nem változik lényegesen évről évre. Ezért működik olyan jól a korábbi évek feladatsorain való gyakorlás. És pont ezért nem lehet a felvételit úgy „bevágni", ahogy egy történelem tananyagot szokás TZ előtt. Ez a felkészülési időt is átírja: nem mennyiségre kell mérni a tanulást, hanem rutint kell építeni, a rutin pedig időt és ismétlést igényel.

Gyakori tévhit, hogy a jó tanulónak elég néhány hét. Pedig a kitűnő bizonyítvány pont azt nem méri, amin a felvételi eldől: a feladattípusok ismeretét és a 45 perces gazdálkodást. Évről évre látjuk, hogy nagyon erős gyerekek veszítenek pontot úgy, hogy közben mindent tudtak — csak épp három feladat üresen maradt a lap alján.

Mielőtt ütemtervet csináltok — egy szombat délelőtt

A felkészülési idő kérdésére egyetlen dolog ad tisztességes választ: egy éles próba. Másfél óra az egész, és többet mond, mint bármelyik cikk.

• Töltsetek le egy tavalyi feladatsort az Oktatási Hivatal archívumából, a megfelelő évfolyamra (4., 6. vagy 8. osztály).
• Szombat délelőtt 10-kor kezdjétek: 45 perc magyar, 15 perc szünet, 45 perc matek. Számológép nélkül, telefon nélkül.
• Javítsátok a hivatalos javítókulccsal — pontosan úgy, ahogy abban áll, nem nagyvonalúbban.
• Írjátok fel két külön oszlopba: mennyi pont veszett el tudás hiánya miatt, mennyit figyelmetlenség miatt, és mennyi azért, mert nem jutott rá idő.

Ha a hiányzó pontok többsége a második oszlopban van, a felkészülés rövidebb lesz, mint gondolnátok. Ha az elsőben, akkor viszont ne rövidítsetek rajta.

Mit lehet elérni fél év alatt?

Szeptembertől a vizsgáig nagyjából húsz hét van. Ennyi idő alatt a hiányzó alapok is pótolhatók, nem csak a feladattípusok gyakorolhatók be.

Ez az egyetlen forgatókönyv, amelyben tényleg lehet alapozni. Ha a gyerekednél a törtek, az arányosság vagy a szövegértés önmagában bizonytalan, azt nem oldja meg feladatsorok darálása. Vissza kell menni a hiányzó lépcsőfokra, és ez hetekbe telik. Fél évvel ez kényelmesen belefér. Három hónappal már nem igazán.

A másik dolog, amit csak a hosszabb futam ad meg, az ismétlés. Egy feladattípus akkor ül meg igazán, ha a gyerek legalább kétszer-háromszor találkozik vele, és a találkozások között eltelik pár hét. Az agy a második találkozásnál kezd el rá emlékezni, nem az elsőnél. Fél év alatt ez bőven kijön, decemberi kezdéssel matematikailag nem.

És egy apróság, amit matektanárként minden ősszel újra megélek: körzőt és szögmérőt sok gyerek utoljára ötödikben fogott a kezében. Ez októberben tíz perc alatt orvosolható. Január közepén viszont már késő felírni egy újabb dolgot a teendők közé.

A heti terhelés ilyenkor meglepően alacsony lehet: heti két-három óra célzott gyakorlás elég, ha rendszeres. A saját kurzusaink is erre a ritmusra épülnek — szeptembertől heti egy alkalom, két 55 perces blokkal, egy magyar és egy matek —, mert egy hetedikes-nyolcadikos figyelméből hétköznap ennél többet úgysem lehet kihozni. A hosszú futam előnye nem az óraszámban van, hanem abban, hogy januárra már csak szinten tartani kell.

Elég három hónap a felvételire?

Elég, ha a cél a feladattípusok begyakorlása és az időbeosztás. Nem elég, ha közben hiányzó alapokat is pótolni kellene mellette.

A novemberi kezdés nagyjából tizenkét hetet jelent. Feszes, de bőven működő menetrend, feltéve, hogy nem akartok mindent egyszerre. Ilyenkor a legfontosabb döntés nem az, hogy mit tanultok, hanem hogy mit nem.

A sorrend, ami nálunk bejön: először a fenti diagnózis, aztán kizárólag azok a feladattípusok, amelyek minden évben visszatérnek — matekból a szöveges, a logikai és a geometriai feladatok, magyarból a helyesírás és a szövegalkotás. Hogy pontosan mik ezek, azt a matek és a magyar feladattípusokról szóló cikkeinkben szedtük össze. A ritka, bonyolultabb feladatokra ebben a szakaszban kár időt szánni: a pont ugyanannyit ér, bárhonnan jön.

Heti három-négy óra, két részletben, plusz kéthetente egy teljes, időre írt feladatsor. Ez utóbbi nem ráadás, hanem maga a felkészülés fele. A fogalmazás pedig külön kategória: az nem tudás, hanem szokás — és a szokás építéséhez hetek kellenek, nem hétvégék. Ha valamit november elején érdemes azonnal elkezdeni, az a heti egy fogalmazás.

Lehet egy hónap alatt felkészülni a felvételire?

Hiányzó alapokat egy hónap alatt nem lehet pótolni. Vizsgarutint, időbeosztást és feladattípus-ismeretet viszont igen, és ezek meglepően sok pontot érnek.

Ezt szoktuk a legtöbbször elmondani: egy hónap alatt nem lesz más ember a gyerekedből. De ez nem is kell. Egy hónap alatt egy nyolcadikos hat-nyolc teljes feladatsort meg tud írni időre, és a második-harmadik után látványosan megváltozik, ahogy a feladatlap fölött viselkedik.

Mert a hajrában szerzett pontok többsége nem új tudásból jön. Onnan jön, hogy nem marad üresen feladat (hiszen nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy a leírt gondolatmenet részpontot érhet), hogy a gyerek nem ragad be a harmadik feladatnál, hogy elolvassa, pontosan mit kérdeznek, és hogy marad öt perce átnézni a lapot. Ez négy szokás. Négy hét alatt megtanulható. A két feladatlapon egyenként 50, összesen 100 pont szerezhető, és ezen a százon belül ez a négy szokás önmagában komoly tétel.

Amit viszont ilyenkor el kell engedni, az az „átvesszük az egészet" ábrándja. Az utolsó hetekben új témát kezdeni a lehető legrosszabb befektetés: a meglévő tudás előhívhatóvá tétele sokkal többet hoz. Ha nálatok ebben a szakaszban jár a felkészülés, a Felvételi Bombázó pontosan erre az időszakra készült — néhány nap alatt, koncentráltan a visszatérő feladattípusokra és magára a vizsgahelyzetre megy rá.

Heti hány órát tanuljon a gyerek a felvételire?

Fél éves felkészülésnél heti két-három óra, három hónaposnál három-négy, egy hónaposnál öt-hat óra a reális — mindig több részletre bontva.

A számoknál viszont fontosabb az elosztás. Napi húsz perc többet ér, mint vasárnap délután három óra egyben. Ez a kettő ugyanaz a heti mennyiség, de az egyik megmarad, a másik elpárolog. És van felső határ is: heti hat óra fölött egy tizenhárom évesnél már nem a pontszám nő, hanem a családi feszültség.

Az utolsó hétre pedig érdemes külön tervet csinálni. Ne új anyag legyen benne, hanem ismétlés, korai lefekvés, és ha belefér, egy teljes főpróba szombat délelőtt 10-kor, ugyanabban az idősávban, amikor az éles vizsga is kezdődik.

Mikor van már késő elkezdeni a felkészülést?

A tanulásra gyakorlatilag sosem késő. A jelentkezésre viszont igen: a tervezet szerint 2026. december 1. után már nem lehet vizsgára jelentkezni.

Ez a cikk legfontosabb bekezdése, és nem a tanulásról szól. Tanulni két héttel a vizsga előtt is érdemes. Ennyi idő alatt is meg lehet jegyezni, hogy nem hagyunk üresen feladatot. Van viszont egy határidő, ami tényleg visszafordíthatatlan: a központi írásbelire az előző évek rendje és a rendelettervezet szerint 2026. december 1-ig kell jelentkezni, közvetlenül annál az iskolánál, ahol a gyerek a vizsgát írni fogja. Aki ezt lekési, az 2027. január 23-án hiába jelenne meg.

Egy dolgot érdemes hozzátenni: a kötelező érvényű időpontokat a tanév rendjéről szóló miniszteri rendelet és az Oktatási Hivatal közleménye rögzíti, ezek jellemzően nyár végén, kora ősszel jelennek meg. Addig minden itt szereplő dátum tájékoztató jellegű. A teljes menetrendet a dátumokról szóló cikkünkben, a jelentkezés lépéseit pedig a jelentkezési útmutatóban szedtük össze, és mindkettőt frissítjük, amint a hivatalos közlemény megjelenik.

Van egy másik értelemben vett „késő" is, amiről ritkábban esik szó: az utolsó tíz napban új témába kezdeni. Nem azért rossz, mert nem fér bele, hanem mert az „ezt sem tudom" felfedezése pont a magabiztosságot viszi el, három nappal a vizsga előtt. Ilyenkor a már ismerős típusok újranézése többet ér minden újdonságnál.

A rövid válasz tehát: annyi idő kell, amennyi a kiindulóponttól a vizsgáig hiányzik. Ezt pedig egyetlen szombat délelőtt alatt fel tudjátok mérni.